beszedtanar.hu logo
  • Beszédkultúra
    1. az anyanyelvi műveltség része, az élőszóbeli közlés kulturált formája. Körébe tartozik a beszédművelés, a beszédkészség, de érintkezik a szép, kifejező előadásmóddal, a beszédművészet tel is. A beszédkultúra a világos, szép beszédre való készség kultúrája, hozzáértendő a retorikai készség és a beszédtechnika egyaránt. (szónoklat)
    2. a művelt beszéd használata, amelyet az illem és a beszédszokás korlátoz; a fölöslegesen durva, trágár kifejezések, sértő és illetlen szavak kerülése.
    3. a verbális kommunikációban szokásszabályok által előírt udvariasság, udvariassági formulák használata (megszólítás, köszönés stb.), a beszéd illemtana.
    Ir. Nyelvművelő kézikönyv.
    (Szerk. Grétsy L.-Kovalovszky M.) Bp. 1990.
    Kálmánné Bors Irén /Lapoda/
  • Üzleti kommunikáció
    A kommunikáció információk cseréje valamilyen segédeszköz felhasználásával.
    Segédeszköz bármi lehet, amit az emberek egy szűkebb vagy tágabb csoportja valamilyen hallgatólagos egyezség alapján elfogad.
    A kommunikáló emberek a bennük végbemenő, a körülöttük zajló jelenségeket, jelrendszer segítségével képesek egymásnak átadni.
    A kommunikáció indítéka lehet:
    udvarias társalgás, befolyásolni akarjuk partnerünk viselkedését, manipulálni szeretnénk a gondolkodását, tudatni akarunk valamit...
  • Nyilvános beszéd
    A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás (pl: tanár előadása), a kiselőadás, a felszólalás, a hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita és a tévés rádiós műfajok is.
    A retorika az írásbeli művek, közülük elsősorban az érvelő szövegtípusok szerkesztéstanával is foglalkozik.
  • Logopédia
    A logopédiai szolgáltatás feladata:
    beszédindítás, beszédhibák javítása a következő területeken:
    * A beszédészlelés és beszédmegértés zavara
    * Megkésett beszédfejlődés
    * Pöszeség
    * Orrhangzós beszéd
    * Dadogás
    * Hadarás
    * Diszfónia
    nyelvi-kommunikációs zavarok javításának területei:
    * Diszlexia - diszgráfia - diszkalkúlia
    * A gyermekkori afázia
    dyslexia megelőzése és gyógyítása.
    beszédhibások szűrése,
    dyslexia veszélyeztetettség szűrése,
    speciális logopédiai vizsgálatok végzése, ill. szakvizsgálatokra irányítás
  • Beszéd
    Általában véve gondolataink nyelvbeli kifejezése, szorosabb értelemben oly élőszóbeli előadás, melynek célja valamely ügyben az illető hallgatóságot meggyőzni és rábírni. A beszéd ily értelemben a prózai műfajok egyike, a való élet feladataival foglalkozik s ebben különbözik a költészettől, az értekezéstől pedig abban, hogy célja nem elméleti, hanem gyakorlati is. Az értekező próza a tények ismertetésével, elemzésével az okok kutatásával értelmünket kívánja felvilágosítani, célja csupán a meggyőzés; a beszéd ezenfelül akaratunkra is kíván hatni, cselekvésünket kívánja mozgásba hozni, célja a meggyőzésen kívül a rábírás. Szól fejünkhöz, mint tudomány, szívünkhöz mint költészet, s e kettő által irányozza elhatározásunkat. Az érvelés mellett hathatós fegyvere az indulatgerjesztés. Az akarathoz való viszonyánál fogva a beszéd jelentősége kiválóan erkölcsi s a jó beszéd legfőbb feltétele a szónok személyes erkölcsi értéke és tárgyáért való őszinte lelkesedése. Mivel a beszéd közös elhatározást kíván létesíteni, rendszerint tömegekhez szól és azért oly népeknél fejlődik ki gazdagabban, melyeknél a nyilvános élet fejlett, és a gyülekezés a közintézmények közé tartozik.

    Valamely emberi közösség tudatában élő nyelvi jelrendszernek egyéni felhasználása a közlésben a beszélőszervek segítségével, ill. a felhasználás eredménye. Kizárólag emberi, gondolatközlő tevékenység. A beszéd mint nyelvhasználati mód nem egynemű: különböző szintjei vannak:
    a) a mindennapi magánjellegű, sokszor igénytelen, pontatlan;
    b) a közéleti beszéd: nyilvános, színvonala változó;
    c) az irodalmi beszéd: nyilvános, igényes.
    A különböző beszédhelyzet szabja meg a beszédformát. A " nyilvános " beszéd gyakoribb formái: tárgyalás, hozzászólás, felszólalás, beszámoló, előadás, alkalmi beszéd stb... A beszéd akusztikai, hangzásbeli kellékei: a hangerő, hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünet.
    * közösség
    * eredmény
    * hangsúly
    * retorika

    Emberi információátvitel, a hangképző és a hangészlelő emberi szervek útján. A beszéd összetett hangokból áll. Az alaphangok frekvenciatartománya 80 Hz-től 1000 Hz-ig terjed. Felhangokkal együtt a beszéd frekvenciatartománya eléri a 8000 Hz-et, de a 4000 Hz feletti összetevők nagyon gyengék. Információtartalmát túlnyomórészt a 800 és 3500 Hz közötti frekvenciasáv hordozza. A 800 Hz alatti és 3500 Hz feletti összetevők elsősorban a beszéd természethű csengését adják, az információátvitelben csak kisebb szerepük van. A magánhangzók úgy jönnek létre, hogy a tüdőből jövő levegőáram rezgésbe hozza a gégében levő hangszálakat. Az így gerjesztett hang közelítően zenei hang, alap- és felhangokkal. Végső magánhangzói alakját a szájüregben fellépő rezonanciák által nyeri el. Másképpen keletkeznek a mássalhangzók. Az ajakhangokat (p, t) az ajka hirtelen nyitásával keletkező nyomáscsökkenés eredményezi. A nyelvhangok (l, m, n) képzésekor a nyelvnek van a legnagyobb szerepe. Végül a sziszegőhangokat a szájrésen kiáramló levegő súrlódási zaja okozza.

    „A világ képei nem automatikusan, hanem szelektíven hatolnak belénk. Nem látunk, hanem keresünk, kutatunk valamit, tapogatózunk valami után. Nem a világ összes hangjait halljuk, hanem hallgatódzunk.” Fritz Perls
  • Beszédkészség
    Beszédkészség jórészt velünk született adottságokon alapul, fejlesztése az anyanyelvi nevelés kiemelt feladata. A beszédkészség fejlettségének szintje meghatározó más nyelvhasználati mód ok (írás, olvasás, fogalmazás) fejlődése, fejlesztése szempontjából. Retorikai eleme a szabad, közvetlen (spontán) beszéd rögtönzött megalkotása. (szónoklat) => Beszédtechnikai értelme a tisztán artikulált, értelmesen tagolt és árnyaltan kifejező szóbeli megnyilatkozás, beszédkészség fejlesztése.
    Kálmánné Bors Irén /Lapoda/
  • Beszédkészség fejlesztése
    A beszéd a nyelv elsődleges formája, tágabb értelemben a beszédértést is felöleli. A nyelvtanításban évszázadokon át alárendelt szerepet játszottak a szóbeli készségek.
    A beszéd olyan szenzomotorikus nyelvi készség, amelyet az anyanyelvben is meghatározott feltételek mellett sajátítunk el.
    Az egyik feltétel a beszéd feldolgozási folyamatának rövidsége, az idő szorítása. (Az átlagos beszédben jól megfigyelhetők az időnyerés különféle technikái, pl. be nem fejezett vagy újrakezdett mondatok; egyszerűsített szerkezetek; beszédközhelyek, konvenciók, állandó frazeológiai kifejezések használata; időnyerés különféle töltelékszavakkal, hezitálással; előző mondat javítása átfogalmazással stb.)
    A másik feltétel a kölcsönösség, az a tény, hogy a nyelvet személyek közti kommunikációban sajátítjuk el. A beszéd az artikulációs bázis kialakulásával, a hangok igényes reprodukálásával kezdődik ( kiejtés tanítása), de a megfelelő jelentés szerint kiválogatott szavak korrekt nyelvtannal történő egybekapcsolása még nem jelenti azt, hogy a nyelvet a beszédben megfelelő kommunikatív célok érdekében helyesen használjuk.
    A korrekt formákon túlmenően a beszédszándékok megfelelő alkalmazását is el kell sajátítani. Az utóbbiakat összefoglaló néven interaktív készségnek is szokás nevezni ( kommunikatív nyelvoktatás).
    Az interaktív készségeknek hagyományosan két nagy csoportját különböztetik meg:
    1. az ún. rutinok, a közlésnek olyan közegei, amelyekben az adott nyelvre jellemző tipikus mintákat követünk (pl. leírás, tört. elmesélése, utasítások adása, összehasonlítás stb.)
    2. a beszéd irányításának készsége (a társalgás témájának, hosszának meghatározása; egy társalgáson belül a szerepek cseréje stb.).

    A beszédkészség fejlesztésében meghatározó szerepet játszik az is, hogy a beszédnek három alaptípusát szokás megkülönböztetni:
    1. a monológ (többnyire leírás v. tört., ill. korábban a retorika tudománya által leírt és szabályozott beszédművészet)
    2. a párbeszéd v. dialógus (az adott nyelv tipikus fordulatai és maga a forgatókönyv kerül előtérbe)
    3. a társalgás (kettőnél több személy spontán, vagy kerekasztalszerűen irányított beszélgetése).

    A beszédkészség fejlesztése hagyományosan a szigorúan ellenőrzött gyakorlatoktól a kevésbé irányítottak felé halad a bemutatás, a gyakorlás és a más készségekbe való integrálás szintjein.
    A klasszikus módszerek közül legsikeresebben a direkt módszer fejlesztette a beszédkészséget, de eredményes volt az intenzív módszer, az audiovizuális módszer és bizonyos mértékig az audiolingvális módszer is. Az utóbbi hátránya az volt, hogy az erősen szerkesztett osztálytermi foglalkozások gátolták a diákok kezdeményezéseit s hiába hangsúlyozták a szóbeli készségeket, a tanítás során a szerkezeteket és a beszéd tartalmát külön tanították. Ezzel szemben a kommunikatív nyelvoktatás beszédfejlesztő gyakorlatait a funkcionalitás és az egész szemlélete jellemzi, pl. a szerepjátékokat, a szimulációs gyakorlatokat, a nyelvi játékokat, a drámatechnikát alkalmazó gyakorlatokban, az interjúkban. artikuláció, => nyelvi készségek, beszédfejlesztés, => szerepjátékok a nyelvoktatásban, szimuláció a nyelvoktatásban, nyelvi játékok
    Ir. Bygate, M.: Speaking. 1987.
    Nunan, D.: Language teaching methodology. Prentice Hall, 1991.
    Bárdos Jenô /Lapoda/
  • Kötött Beszéd
    Kötött beszéd a verses előadás, amennyiben az a ritmus és a metrum törvényeihez van kötve; ellenben a prózát kötetlen beszédnek nevezik.
  • Beszédlégzés
    Beszédlégzés a beszédhez szükséges légzés.
    Helyes technikájának kialakítása a beszédművelés feladatai közé tartozik. A ~ néma, vegyes és mély légzés. Elkülönül sok szempontból az élettani légzéstől; amely három mozzanatból áll (belégzés, kilégzés, szünet - arányuk 1:1:0,5), a belélegzett levegőmennyiség átlagosan 500 cm 3 , a belégzés rendszerint orron át és aktív izommunkával (rekesz, has-, bordaközi izmok) történik, kilégzéskor az izmok elernyednek.
    Az élettani légzés feltétlen reflex, a légzést a légzőközpont irányítja. A ~ két mozzanata: belégzés, kilégzés (arányuk: 1:5-10), a szünetnek ált. szövegjelentést hordozó funkciója van. A belélegzett levegőmennyiség kb. 1500-2500 cm 3 , a belégzés szájon, ill. szájon és orron át történik aktív izommunkával. A kilégzés is aktív izommunka, hiszen ekkor van a hangképzés, azaz kilégzésre beszélünk. A kilégzés lassú, hosszan tartó, célszerű. Legmagasabb foka az ún. technikai légzés. A ~ feltételes reflex. A hosszabb, jelentésben szorosan összetartozó szövegek elmondása előtt alaplevegőt, pótlása közben - az értelmi szünet ideje alatt - pót-, más néven lopott levegőt veszünk. Az intézményes anyanyelvi nevelésnek (óv., isk.) feladata a helyes beszédlégzés kialakítása, hiszen ez az alapja a beszédmű helyes szóbeli megformálásának. A légzésgyakorlatok típusai: egyszerű (csak képzési feladatok), összetett (képzés hangadással), szöveges.
    Ir. Fischer S.: A beszéd művészete. Bp. 1974.
    Hernádi S.: Beszédművelés. Bp. 1980.
    Maleticsné Riba M. Beszédművelési gyakorlatok. Bp. 1984.
    Az anyanyelvi nevelés módszerei. (Szerk. Kernya R.) Bp. 1996.
    Kálmánné Bors Irén (Lapoda)
  • Beszédelemzés
    (discourse analysis): a modern nyelvészetben és nyelvszociológiában kialakult irányzat s módszeregyüttes.
    Célja a spontán társalgások és monológok rejtett, a hagyományos nyelvtan eljárásaival nem feltárható szabályszerűségeinek feltárása. Ilyen irányító elvek a Grice-féle társalgási maximák: Mondj igazat! Vidd előre a társalgást! Légy világos! Légy releváns! Az isk.-i közlésre alkalmazva az oktatási helyzetekben érvényes sajátos részelveket tárja fel, melyek pl. a didaktikai kérdések használatát irányítják.
    Ir. Horányi Ö. (szerk.)
    Kommunikáció. I-II. Bp. 1980.
    Pléh Csaba
  • Beszédrészek
    Beszédrészek (partes orationis), azok a főosztályok melyekbe a szókincset be szoktuk osztani a szóknak (nem jelentésük hanem) nyelvtani szerepük és viselkedésük szerint.
    A Beszédrészek rendszere a görög filozófusoktól származik. Platón csak névszót és igét különböztetett meg Aristoteles már négy Beszédrész-t a sztoikusok ötöt-hatot.
    Az alexandriai grammatikusok az összes görög szókat nyolc osztályba sorozták; ezt a fölosztást fogadták el némi módosítással és szaporítással a római nyelvtanírók, ez dívik manapság a legtöbb nyelvtanban.
    E szerint van: ige (verbum) főnév (substantivum) melléknév (adjectivum) névmás (pronomen) számnév (numerale) határozó szó (adverbium) előszó v. névutó (praepositio- v.postpositio), ami például a latinban előszó az a magyarban névutó (post meridiem: dél után) kötőszó (conjunctio) névelő (articulus) és indulatszó (interjectio).
    De ezeken kívül még egy fontos beszédrészt kell megkülönböztetni: az igenevet (nomen verbale) melyet ezelőtt az igéhez számítottak. (L. az egyes beszédrészeket a maguk helyén.)
    Mindezeket három nagy csoportra lehet osztani: indulatszókra melyek a mondatnak nem organikus részei: viszonyszókra melyek a mondatok s mondatrészek viszonyítására szolgálnak (egyrészt a kötőszók másrészt az előszók és névutók); s végre fogalomszókra melyek maguknak a fogalmaknak képviselői.
    Némely beszédrészeket nem lehet szigorúan elhatárolni egymástól: p. ezek a szócskák: itt, ott határozó szók, mert mindig helyhatározók. de egyszersmind névmások mert ilyen főnévi helyhatározókat helyettesítenek: a földön a falnál a fiókban az ágy alatt. Az újabb összehasonlító-történeti nyelvtudomány bebizonyította, hogy lényeges különbség csak az ige (verbum) s a névszó (nomen) között van, a többi fogalomszó és viszonyszó (sőt az indulatszók egy része is) a nyelvtörténet folyamán fejlődött jobbára a névszókból.
    Indogermanista nyelvészek néha azzal kicsinyítik a magyar s általában az urálaltáji nyelveket hogy még az igét s névszót sem tudják egymástól pontosan megkülönböztetni mert p. a névszót is személyragozzuk: napom, napod, napja mint kapom, kapod, kapja.
    Pedig alig találkozott még magyar ember aki a napom alakot igéül vagy a kapom szót névszóul alkalmazta volna. Nem is lehet mert a névszó s az ige személyragos alakjai egész külön sorokat képeznek a nyelvérzékre nézve melyek egymás közt sok tekintetben különböznek, mindjárt a többesben: napunk, napotok, napjuk, de kapjuk, kapjátok, kapják.
    Simonyi: A magyar nyelv I. 91-94.
  • Beszédmodor
    Szavainknak az a kiejtése és összefűzése mely beszédünknek sajátos jelleget kölcsönöz és mely egyes vidékek lakosságát és bizonyos életpályákon működő egyéneket jellemez (nógrádi dialektus székely tájszólás katonai papi beszédmodor). Ha ez elüt a közönséges művelt beszédtől akkor modorosság. A tanítónál a jó beszédmodor fontos. mert ettől függ részben az oktatás sikere miután a könnyen érthető, szabatos tanítás főleg az előadásban nyilvánul. A kérdésben az alapszó helyes kiemelése fontos nagyon, és a túlzás, a pedáns, a kellemetlen, az iskolamesterszerű prédikáló beszédben nyilvánul. A gyermekek nagy része amikor az iskolába lép helyesen beszélni alig tud a tanító saját beszédmodorának önkéntelen utánoztatásával sajátíttathatja el legkönnyebben a helyes beszélést.
    Forrás: Pallas Nagylexikon
  • Függő Beszéd
    Oratio obliqua: mások szavainak nem szó szerinti, szabad idézése.
  • Hegyi beszéd
    Jézusnak a Máté evangéliuma 5-7. részeiben olvasható tanítása, melynek alapgondolata az az igazság, hogy a Mózes és a próféták írásaiban felmutatott istenállam (teokrácia) a Jézus által e földre hozott lelki országban valósult meg.
    V. ö. Tholuck, Commentar über d. Bergpredigt (4. kiad. 1856, 5. 1872)
    Braune, Die Bergpredigt J. Chr. Bibelstunden (2. kiad. 1855)
    Arndt, Kling stb.; Schegg, Die heil. Evangelien etc. (10 köt. 1856-1880); Cornely, Cursus S. Scripturae (1885 stb.)
    Forrás: Pallas Nagylexikon
  • átélt Beszéd
    Szabad függő beszéd, style indirect libre: a függő beszéd sajátos válfaja, amely a cselekmény valamelyik szereplőjének lelki folyamatát közvetlenül nem írja le, csak nyelvi eszközökkel érzékelteti. Pl. a függő beszéd "azt kérdezte magától, valóban arra kényszerült-e " mondata átélt beszédben így hangzik: "valóban arra kényszerült ő?" Az impresszionista irodalomban gyakori.
    Forrás: Lapoda Multimédia
  • Búcsúbeszéd
    Búcsúbeszéd az ünnepélyesen búcsúztató beszéd. Halottat elbúcsúztató temetési beszéd.
  • Folyóbeszéd
    Folyóbeszéd a próza neve, szemben a szakaszokra tagolt és kötött mozgású verses előadással.
  • Gyászbeszéd
    Gyászbeszéd a protestáns egyházban minden vallásos cselekvénynél egyik elmaradhatatlan kellék lévén az oktatás, alkalmazzák ezt a temetéseknél is; ma ugyan már, kivált a városi gyülekezeteknél többnyire csak a háznál és sírnál mondanak alkalomszerű imát és beszédet, de még csak e Gyászbeszéd század első felében is majdnem kivétel nélkül minden meglett-korú egyén koporsója felett, és pedig néhol a templomban, néhol a temetőben épített színekben rendes prédikációkat tartottak, hajdanta az erdélyi fejedelmek és országnagyok koporsója felett, avagy azok emlékünnepein (requiem) pedig két-három prédikációt is mondtak.
    Az ily beszédet vagy halotti prédikációkat szokták Gyászbeszéd-nek nevezni, de úgy nevezik a halottas háznál manapság tartani szokott, rövidebb s nem prédikációszerű beszédeket is.
  • Példabeszéd
    Példabeszéd a közszólásnak az a fajtája, melyben valamilyen esetre vagy személyre, mint példára hivatkozunk.
    Példabeszédek könyve a zsidó bibliának egyik könyve, amely a fölirat szerint Salamon királytól származik. Több gyűjteményből állították össze s valószínű, hogy mai alakjában a második templom korában keletkezett.
  • Trónbeszéd
    Trónbeszédet alkotmányos monárkiákban az uralkodó intézi a törvényhozás tagjaihoz az országgyűlés megnyitásánál és berekesztésénél. Hazánkban ez alkalommal az országgyűlés két háza együttesen jelenik meg a király előtt és a Trónbeszéd a megnyitásnál a törvényhozás által végezendő munka tervezetét adja elő röviden, a berekesztésnél pedig visszapillant az országgyűlés tevékenységére.
    De ezeken kívül az általános politikai helyzettel, az államot érdeklő egyéb fontos kérdésekkel, valamint a külpolitikai viszonyokkal is foglalkozik. A Trónbeszéd-re nálunk az országgyűlés két háza külön-külön válaszol.
  • Testbeszéd
    Érzelmeket, lelkiállapotot kifejező gesztusok, mozdulatok együttese.

    Jelek és csatornák A testbeszédben a jelek 3 főcsoportját különböztetik meg: a negatív, a bizonytalanságot kifejező és a pozitív jeleket. A negatív jelek nem feltétlenül ellenséges hozzáállást jelentenek, kifejezhetik a félelmet is. Öt csatornából - arc, kar, kéz, láb, testtartás - lehet ezeket a jeleket "fogni".
    Tipikus bizonytalanságot kifejező jelek Ha ilyen típusú jelekkel találkozik, óvatosan kell folytatnia a megbeszélést. Általában rejtett akadályokra utalnak ezek a kifejezések:

    • Arc: közömbös, elégedetlen, szkeptikus, fölényes, kétkedő, óvatos, ideges
    • Kar: keresztbefont, feszes
    • Kéz: zárt, majdnem összeszorított, valamilyen tárggyal vagy testrésszel babrál
    • Láb: keresztbe rakva, elfordulnak öntől
    • Testtartás: eltávolodik öntől

    Ilyen helyzetben nyílt és pozitív gesztusokkal kommunikáljon, tegyen fel kérdéseket, hogy több információhoz jusson, empátiával figyeljen a másik félre, és hagyja inkább őt beszélni.
  • Beszédhiba
    Beszédhiba a beszélőszervek nem helyes működéséből, működtetéséből származó hangképzési, kiejtési szabálytalanság, a folyamatos beszédben észlelhető hiba.

    A gyakoribb beszédhibák a következők:
    a pöszeség: a beszédhangok következetesen helytelen kiejtése;
    a dadogás: a beszéd görcsös szaggatottsága, a helyes ritmus felbomlása;
    a hadarás: a beszéd ütemének mértéktelen felgyorsulása.
    A beszédhibák - kellő időben felismerve - javíthatók. A munkát külön erre a feladatra képzett szakemberek, a logopédus tanárok végzik.
  • Énekbeszéd
    Énekbeszéd különböző neme az olyan éneklési módnak, mely közelebb áll a szóbeszédhez, a szavaláshoz mint az attól függetlenített dallamos énekhez.
  • Jelbeszéd
    Jelbeszéd a gondolatoknak olyan közlési módja, melynél nem a szóhangok, hanem akár a kéz, vagy egyéb tárgyak bizonyos mozgásai szerepelnek. Szorosabb értelemben a gondolatoknak a siketnémák által használt kézmozdulatok által történő kifejezését értjük. Ezen jelbeszéd kétféle, természetes és mesterséges. A természetes jelet minden siketnéma maga készíti a tárgyak s cselekvések feltűnőbb sajátságait utánozva (a madár jele a repülésnek utánzása a két karral); a mesterséges jelbeszédet a siketnéma-tanítók készítették, többnyire elvont fogalmak megjelölése végett. Némely siketnéma-intézetben e kétféle jelek segítségével (francia módszer) művelik ki a siketnémákat s a kézi ábécét is alkalmazva a beszéd tökéletes használatára képesítik.
  • Ujjbeszéd
    Ujjbeszéd süketnémáknál az ábécé egyes betűinek az ujj vagy a kéz mozdulatai által történő jelzése. A régi rómaiak is használták már az Ujjbeszéd-et számoknak kifejezésére. Később a klastromokban, miután a szerzetesi fogadalom néha megkívánta a beszélgetésnek lehető mérséklését, kifejlesztették az érintkezésnek ezt a módját. Nagy jelentőségre csak azután vergődött, hogy de l"Épée abbé először alkalmazta módszeresen a süketnémák tanításánál.
  • Beszédes
    Beszédes vígjátéki tulajdonság; a Beszédes szeret beszélni, azaz közlékeny és a mellett ügyes az előadásban; középen áll a szószaporító, azaz a felesleges szavakkal élő és a hallgatag, vagy fukarszavú közt.
    A komikum ott áll be, ha valaki beszélő tehetségével fitogtatja magát, vagy kikerekíti mondatait akkor is, ha sem a hely, sem az idő arra nem alkalmas. A Beszédes még mindig lehet értelmes és jólelkű, míg a csacska már az értelmetlenül és tapintatlanul beszélőt jelzi.
  • Párbeszéd
    Párbeszéd (dialogus), két személynek társalgása, mely különösen egyes irodalmi műfajokban emelkedett kiváló jelentőségre. Alkalmas lévén a fogalmak kifejtésére és kétes kérdések megvilágítására, a régiek (különösen a görögök) a tudományos irodalomban is felhasználták (sokratesi Párbeszéd), mely esetben a Párbeszéd tulajdonkép csupa kérdésből és feleletből áll, melyek egymásból folyván, kifejtik a beszélgetők értelmében rejlő fogalmakat.
    A renaissance korában ismét divatba jött a bölcseleti Párbeszéd, amikor aztán rotterdami Erasmus, Hutten Ulrik és Hans Sachs írták. Ha aztán a Párbeszéd a beszélő személyek indító okait elhatározásokban mutatja be, előáll a drámai P. L. Dráma (V. köt. 503. old.).
    forrás: Pallas Nagylexikon

beszéd logo


Google+ facebook logóretorika.hu kapcsolat felvétel spype lantose2004Twitter
© Lantos Erzsébet
beszédtanár
Mert a beszéd munkaeszköz!
home
beszedtanar logo