Beszédkultúra

1. az anyanyelvi műveltség része, az élőszóbeli közlés kulturált formája. Körébe tartozik a beszédművelés, a beszédkészség, de érintkezik a szép, kifejező előadásmóddal, a beszédművészet tel is. A beszédkultúra a világos, szép beszédre való készség kultúrája, hozzáértendő a retorikai készség és a beszédtechnika egyaránt. (szónoklat)
2. a művelt beszéd használata, amelyet az illem és a beszédszokás korlátoz; a fölöslegesen durva, trágár kifejezések, sértő és illetlen szavak kerülése.
3. a verbális kommunikációban szokásszabályok által előírt udvariasság, udvariassági formulák használata (megszólítás, köszönés stb.), a beszéd illemtana.

Ir. Nyelvművelő kézikönyv.
(Szerk. Grétsy L.-Kovalovszky M.) Bp. 1990.
Kálmánné Bors Irén /Lapoda/

Üzleti kommunikáció

A kommunikáció információk cseréje valamilyen segédeszköz felhasználásával.
Segédeszköz bármi lehet, amit az emberek egy szűkebb vagy tágabb csoportja valamilyen hallgatólagos egyezség alapján elfogad.
A kommunikáló emberek a bennük végbemenő, a körülöttük zajló jelenségeket, jelrendszer segítségével képesek egymásnak átadni.
A kommunikáció indítéka lehet:
udvarias társalgás, befolyásolni akarjuk partnerünk viselkedését, manipulálni szeretnénk a gondolkodását, tudatni akarunk valamit...

Nyilvános beszéd

A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás (pl: tanár előadása), a kiselőadás, a felszólalás, a hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita és a tévés rádiós műfajok is.
A retorika az írásbeli művek, közülük elsősorban az érvelő szövegtípusok szerkesztéstanával is foglalkozik.

Logopédia

A logopédiai szolgáltatás feladata:
beszédindítás, beszédhibák javítása a következő területeken:
* A beszédészlelés és beszédmegértés zavara
* Megkésett beszédfejlődés
* Pöszeség
* Orrhangzós beszéd
* Dadogás
* Hadarás
* Diszfónia

nyelvi-kommunikációs zavarok javításának területei:
* Diszlexia - diszgráfia - diszkalkúlia
* A gyermekkori afázia
dyslexia megelőzése és gyógyítása.
beszédhibások szűrése,
dyslexia veszélyeztetettség szűrése,
speciális logopédiai vizsgálatok végzése, ill. szakvizsgálatokra irányítás

Beszéd

Általában véve gondolataink nyelvbeli kifejezése, szorosabb értelemben oly élőszóbeli előadás, melynek célja valamely ügyben az illető hallgatóságot meggyőzni és rábírni. A beszéd ily értelemben a prózai műfajok egyike, a való élet feladataival foglalkozik s ebben különbözik a költészettől, az értekezéstől pedig abban, hogy célja nem elméleti, hanem gyakorlati is. Az értekező próza a tények ismertetésével, elemzésével az okok kutatásával értelmünket kívánja felvilágosítani, célja csupán a meggyőzés; a beszéd ezenfelül akaratunkra is kíván hatni, cselekvésünket kívánja mozgásba hozni, célja a meggyőzésen kívül a rábírás. Szól fejünkhöz, mint tudomány, szívünkhöz mint költészet, s e kettő által irányozza elhatározásunkat. Az érvelés mellett hathatós fegyvere az indulatgerjesztés. Az akarathoz való viszonyánál fogva a beszéd jelentősége kiválóan erkölcsi s a jó beszéd legfőbb feltétele a szónok személyes erkölcsi értéke és tárgyáért való őszinte lelkesedése. Mivel a beszéd közös elhatározást kíván létesíteni, rendszerint tömegekhez szól és azért oly népeknél fejlődik ki gazdagabban, melyeknél a nyilvános élet fejlett, és a gyülekezés a közintézmények közé tartozik.

Valamely emberi közösség tudatában élő nyelvi jelrendszernek egyéni felhasználása a közlésben a beszélőszervek segítségével, ill. a felhasználás eredménye. Kizárólag emberi, gondolatközlő tevékenység. A beszéd mint nyelvhasználati mód nem egynemű: különböző szintjei vannak:
a) a mindennapi magánjellegű, sokszor igénytelen, pontatlan;
b) a közéleti beszéd: nyilvános, színvonala változó;
c) az irodalmi beszéd: nyilvános, igényes.
A különböző beszédhelyzet szabja meg a beszédformát. A " nyilvános " beszéd gyakoribb formái: tárgyalás, hozzászólás, felszólalás, beszámoló, előadás, alkalmi beszéd stb... A beszéd akusztikai, hangzásbeli kellékei: a hangerő, hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünet.
* közösség
* eredmény
* hangsúly
* retorika

Emberi információátvitel, a hangképző és a hangészlelő emberi szervek útján. A beszéd összetett hangokból áll. Az alaphangok frekvenciatartománya 80 Hz-től 1000 Hz-ig terjed. Felhangokkal együtt a beszéd frekvenciatartománya eléri a 8000 Hz-et, de a 4000 Hz feletti összetevők nagyon gyengék. Információtartalmát túlnyomórészt a 800 és 3500 Hz közötti frekvenciasáv hordozza. A 800 Hz alatti és 3500 Hz feletti összetevők elsősorban a beszéd természethű csengését adják, az információátvitelben csak kisebb szerepük van. A magánhangzók úgy jönnek létre, hogy a tüdőből jövő levegőáram rezgésbe hozza a gégében levő hangszálakat. Az így gerjesztett hang közelítően zenei hang, alap- és felhangokkal. Végső magánhangzói alakját a szájüregben fellépő rezonanciák által nyeri el. Másképpen keletkeznek a mássalhangzók. Az ajakhangokat (p, t) az ajka hirtelen nyitásával keletkező nyomáscsökkenés eredményezi. A nyelvhangok (l, m, n) képzésekor a nyelvnek van a legnagyobb szerepe. Végül a sziszegőhangokat a szájrésen kiáramló levegő súrlódási zaja okozza.

„A világ képei nem automatikusan, hanem szelektíven hatolnak belénk. Nem látunk, hanem keresünk, kutatunk valamit, tapogatózunk valami után. Nem a világ összes hangjait halljuk, hanem hallgatódzunk.”
Fritz Perls

Beszédkészség

Beszédkészség jórészt velünk született adottságokon alapul, fejlesztése az anyanyelvi nevelés kiemelt feladata. A beszédkészség fejlettségének szintje meghatározó más nyelvhasználati mód ok (írás, olvasás, fogalmazás) fejlődése, fejlesztése szempontjából. Retorikai eleme a szabad, közvetlen (spontán) beszéd rögtönzött megalkotása. (szónoklat) => Beszédtechnikai értelme a tisztán artikulált, értelmesen tagolt és árnyaltan kifejező szóbeli megnyilatkozás, beszédkészség fejlesztése.

Kálmánné Bors Irén /Lapoda/

Beszédkészség fejlesztése

A beszéd a nyelv elsődleges formája, tágabb értelemben a beszédértést is felöleli. A nyelvtanításban évszázadokon át alárendelt szerepet játszottak a szóbeli készségek.
A beszéd olyan szenzomotorikus nyelvi készség, amelyet az anyanyelvben is meghatározott feltételek mellett sajátítunk el.
Az egyik feltétel a beszéd feldolgozási folyamatának rövidsége, az idő szorítása. (Az átlagos beszédben jól megfigyelhetők az időnyerés különféle technikái, pl. be nem fejezett vagy újrakezdett mondatok; egyszerűsített szerkezetek; beszédközhelyek, konvenciók, állandó frazeológiai kifejezések használata; időnyerés különféle töltelékszavakkal, hezitálással; előző mondat javítása átfogalmazással stb.)
A másik feltétel a kölcsönösség, az a tény, hogy a nyelvet személyek közti kommunikációban sajátítjuk el. A beszéd az artikulációs bázis kialakulásával, a hangok igényes reprodukálásával kezdődik ( kiejtés tanítása), de a megfelelő jelentés szerint kiválogatott szavak korrekt nyelvtannal történő egybekapcsolása még nem jelenti azt, hogy a nyelvet a beszédben megfelelő kommunikatív célok érdekében helyesen használjuk.
A korrekt formákon túlmenően a beszédszándékok megfelelő alkalmazását is el kell sajátítani. Az utóbbiakat összefoglaló néven interaktív készségnek is szokás nevezni ( kommunikatív nyelvoktatás).
Az interaktív készségeknek hagyományosan két nagy csoportját különböztetik meg:
1. az ún. rutinok, a közlésnek olyan közegei, amelyekben az adott nyelvre jellemző tipikus mintákat követünk (pl. leírás, tört. elmesélése, utasítások adása, összehasonlítás stb.)
2. a beszéd irányításának készsége (a társalgás témájának, hosszának meghatározása; egy társalgáson belül a szerepek cseréje stb.).

A beszédkészség fejlesztésében meghatározó szerepet játszik az is, hogy a beszédnek három alaptípusát szokás megkülönböztetni:
1. a monológ (többnyire leírás v. tört., ill. korábban a retorika tudománya által leírt és szabályozott beszédművészet)
2. a párbeszéd v. dialógus (az adott nyelv tipikus fordulatai és maga a forgatókönyv kerül előtérbe)
3. a társalgás (kettőnél több személy spontán, vagy kerekasztalszerűen irányított beszélgetése).

A beszédkészség fejlesztése hagyományosan a szigorúan ellenőrzött gyakorlatoktól a kevésbé irányítottak felé halad a bemutatás, a gyakorlás és a más készségekbe való integrálás szintjein.
A klasszikus módszerek közül legsikeresebben a direkt módszer fejlesztette a beszédkészséget, de eredményes volt az intenzív módszer, az audiovizuális módszer és bizonyos mértékig az audiolingvális módszer is. Az utóbbi hátránya az volt, hogy az erősen szerkesztett osztálytermi foglalkozások gátolták a diákok kezdeményezéseit s hiába hangsúlyozták a szóbeli készségeket, a tanítás során a szerkezeteket és a beszéd tartalmát külön tanították. Ezzel szemben a kommunikatív nyelvoktatás beszédfejlesztő gyakorlatait a funkcionalitás és az egész szemlélete jellemzi, pl. a szerepjátékokat, a szimulációs gyakorlatokat, a nyelvi játékokat, a drámatechnikát alkalmazó gyakorlatokban, az interjúkban. artikuláció, => nyelvi készségek, beszédfejlesztés, => szerepjátékok a nyelvoktatásban, szimuláció a nyelvoktatásban, nyelvi játékok.

Ir. Bygate, M.: Speaking. 1987.
Nunan, D.: Language teaching methodology. Prentice Hall, 1991.
Bárdos Jenô /Lapoda/

Kötött Beszéd

Kötött beszéd a verses előadás, amennyiben az a ritmus és a metrum törvényeihez van kötve; ellenben a prózát kötetlen beszédnek nevezik.

Beszédlégzés

Beszédlégzés a beszédhez szükséges légzés.
Helyes technikájának kialakítása a beszédművelés feladatai közé tartozik. A ~ néma, vegyes és mély légzés. Elkülönül sok szempontból az élettani légzéstől; amely három mozzanatból áll (belégzés, kilégzés, szünet - arányuk 1:1:0,5), a belélegzett levegőmennyiség átlagosan 500 cm 3 , a belégzés rendszerint orron át és aktív izommunkával (rekesz, has-, bordaközi izmok) történik, kilégzéskor az izmok elernyednek.
Az élettani légzés feltétlen reflex, a légzést a légzőközpont irányítja. A ~ két mozzanata: belégzés, kilégzés (arányuk: 1:5-10), a szünetnek ált. szövegjelentést hordozó funkciója van. A belélegzett levegőmennyiség kb. 1500-2500 cm 3 , a belégzés szájon, ill. szájon és orron át történik aktív izommunkával. A kilégzés is aktív izommunka, hiszen ekkor van a hangképzés, azaz kilégzésre beszélünk. A kilégzés lassú, hosszan tartó, célszerű. Legmagasabb foka az ún. technikai légzés. A ~ feltételes reflex. A hosszabb, jelentésben szorosan összetartozó szövegek elmondása előtt alaplevegőt, pótlása közben - az értelmi szünet ideje alatt - pót-, más néven lopott levegőt veszünk. Az intézményes anyanyelvi nevelésnek (óv., isk.) feladata a helyes beszédlégzés kialakítása, hiszen ez az alapja a beszédmű helyes szóbeli megformálásának. A légzésgyakorlatok típusai: egyszerű (csak képzési feladatok), összetett (képzés hangadással), szöveges.

Ir. Fischer S.: A beszéd művészete. Bp. 1974.
Hernádi S.: Beszédművelés. Bp. 1980.
Maleticsné Riba M. Beszédművelési gyakorlatok. Bp. 1984.
Az anyanyelvi nevelés módszerei. (Szerk. Kernya R.) Bp. 1996.
Kálmánné Bors Irén (Lapoda)

Beszédelemzés

(discourse analysis): a modern nyelvészetben és nyelvszociológiában kialakult irányzat s módszeregyüttes.
Célja a spontán társalgások és monológok rejtett, a hagyományos nyelvtan eljárásaival nem feltárható szabályszerűségeinek feltárása. Ilyen irányító elvek a Grice-féle társalgási maximák: Mondj igazat! Vidd előre a társalgást! Légy világos! Légy releváns! Az isk.-i közlésre alkalmazva az oktatási helyzetekben érvényes sajátos részelveket tárja fel, melyek pl. a didaktikai kérdések használatát irányítják.

Ir. Horányi Ö. (szerk.)
Kommunikáció. I-II. Bp. 1980.
Pléh Csaba

Beszédrészek

Beszédrészek (partes orationis), azok a főosztályok melyekbe a szókincset be szoktuk osztani a szóknak (nem jelentésük hanem) nyelvtani szerepük és viselkedésük szerint.
A Beszédrészek rendszere a görög filozófusoktól származik. Platón csak névszót és igét különböztetett meg Aristoteles már négy Beszédrész-t a sztoikusok ötöt-hatot.
Az alexandriai grammatikusok az összes görög szókat nyolc osztályba sorozták; ezt a fölosztást fogadták el némi módosítással és szaporítással a római nyelvtanírók, ez dívik manapság a legtöbb nyelvtanban.
E szerint van: ige (verbum) főnév (substantivum) melléknév (adjectivum) névmás (pronomen) számnév (numerale) határozó szó (adverbium) előszó v. névutó (praepositio- v.postpositio), ami például a latinban előszó az a magyarban névutó (post meridiem: dél után) kötőszó (conjunctio) névelő (articulus) és indulatszó (interjectio).
De ezeken kívül még egy fontos beszédrészt kell megkülönböztetni: az igenevet (nomen verbale) melyet ezelőtt az igéhez számítottak. (L. az egyes beszédrészeket a maguk helyén.)
Mindezeket három nagy csoportra lehet osztani: indulatszókra melyek a mondatnak nem organikus részei: viszonyszókra melyek a mondatok s mondatrészek viszonyítására szolgálnak (egyrészt a kötőszók másrészt az előszók és névutók); s végre fogalomszókra melyek maguknak a fogalmaknak képviselői.
Némely beszédrészeket nem lehet szigorúan elhatárolni egymástól: p. ezek a szócskák: itt, ott határozó szók, mert mindig helyhatározók. de egyszersmind névmások mert ilyen főnévi helyhatározókat helyettesítenek: a földön a falnál a fiókban az ágy alatt. Az újabb összehasonlító-történeti nyelvtudomány bebizonyította, hogy lényeges különbség csak az ige (verbum) s a névszó (nomen) között van, a többi fogalomszó és viszonyszó (sőt az indulatszók egy része is) a nyelvtörténet folyamán fejlődött jobbára a névszókból.
Indogermanista nyelvészek néha azzal kicsinyítik a magyar s általában az urálaltáji nyelveket hogy még az igét s névszót sem tudják egymástól pontosan megkülönböztetni mert p. a névszót is személyragozzuk: napom, napod, napja mint kapom, kapod, kapja.
Pedig alig találkozott még magyar ember aki a napom alakot igéül vagy a kapom szót névszóul alkalmazta volna. Nem is lehet mert a névszó s az ige személyragos alakjai egész külön sorokat képeznek a nyelvérzékre nézve melyek egymás közt sok tekintetben különböznek, mindjárt a többesben: napunk, napotok, napjuk, de kapjuk, kapjátok, kapják.

Simonyi: A magyar nyelv I. 91-94.

Beszédmodor

Szavainknak az a kiejtése és összefűzése mely beszédünknek sajátos jelleget kölcsönöz és mely egyes vidékek lakosságát és bizonyos életpályákon működő egyéneket jellemez (nógrádi dialektus székely tájszólás katonai papi beszédmodor). Ha ez elüt a közönséges művelt beszédtől akkor modorosság. A tanítónál a jó beszédmodor fontos. mert ettől függ részben az oktatás sikere miután a könnyen érthető, szabatos tanítás főleg az előadásban nyilvánul. A kérdésben az alapszó helyes kiemelése fontos nagyon, és a túlzás, a pedáns, a kellemetlen, az iskolamesterszerű prédikáló beszédben nyilvánul. A gyermekek nagy része amikor az iskolába lép helyesen beszélni alig tud a tanító saját beszédmodorának önkéntelen utánoztatásával sajátíttathatja el legkönnyebben a helyes beszélést.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Függő Beszéd

Oratio obliqua: mások szavainak nem szó szerinti, szabad idézése.

Hegyi beszéd

Jézusnak a Máté evangéliuma 5-7. részeiben olvasható tanítása, melynek alapgondolata az az igazság, hogy a Mózes és a próféták írásaiban felmutatott istenállam (teokrácia) a Jézus által e földre hozott lelki országban valósult meg.

V. ö. Tholuck, Commentar über d. Bergpredigt (4. kiad. 1856, 5. 1872)
Braune, Die Bergpredigt J. Chr. Bibelstunden (2. kiad. 1855)
Arndt, Kling stb.; Schegg, Die heil. Evangelien etc. (10 köt. 1856-1880); Cornely, Cursus S. Scripturae (1885 stb.)

Forrás: Pallas Nagylexikon

átélt Beszéd

Szabad függő beszéd, style indirect libre: a függő beszéd sajátos válfaja, amely a cselekmény valamelyik szereplőjének lelki folyamatát közvetlenül nem írja le, csak nyelvi eszközökkel érzékelteti. Pl. a függő beszéd "azt kérdezte magától, valóban arra kényszerült-e " mondata átélt beszédben így hangzik: "valóban arra kényszerült ő?" Az impresszionista irodalomban gyakori.

Forrás: Lapoda Multimédia

Búcsúbeszéd

Búcsúbeszéd az ünnepélyesen búcsúztató beszéd. Halottat elbúcsúztató temetési beszéd.

Folyóbeszéd

Folyóbeszéd a próza neve, szemben a szakaszokra tagolt és kötött mozgású verses előadással.

Gyászbeszéd

Gyászbeszéd a protestáns egyházban minden vallásos cselekvénynél egyik elmaradhatatlan kellék lévén az oktatás, alkalmazzák ezt a temetéseknél is; ma ugyan már, kivált a városi gyülekezeteknél többnyire csak a háznál és sírnál mondanak alkalomszerű imát és beszédet, de még csak e Gyászbeszéd század első felében is majdnem kivétel nélkül minden meglett-korú egyén koporsója felett, és pedig néhol a templomban, néhol a temetőben épített színekben rendes prédikációkat tartottak, hajdanta az erdélyi fejedelmek és országnagyok koporsója felett, avagy azok emlékünnepein (requiem) pedig két-három prédikációt is mondtak.
Az ily beszédet vagy halotti prédikációkat szokták Gyászbeszéd-nek nevezni, de úgy nevezik a halottas háznál manapság tartani szokott, rövidebb s nem prédikációszerű beszédeket is.

Példabeszéd

Példabeszéd a közszólásnak az a fajtája, melyben valamilyen esetre vagy személyre, mint példára hivatkozunk.
Példabeszédek könyve a zsidó bibliának egyik könyve, amely a fölirat szerint Salamon királytól származik. Több gyűjteményből állították össze s valószínű, hogy mai alakjában a második templom korában keletkezett.

Trónbeszéd

Trónbeszédet alkotmányos monárkiákban az uralkodó intézi a törvényhozás tagjaihoz az országgyűlés megnyitásánál és berekesztésénél. Hazánkban ez alkalommal az országgyűlés két háza együttesen jelenik meg a király előtt és a Trónbeszéd a megnyitásnál a törvényhozás által végezendő munka tervezetét adja elő röviden, a berekesztésnél pedig visszapillant az országgyűlés tevékenységére.
De ezeken kívül az általános politikai helyzettel, az államot érdeklő egyéb fontos kérdésekkel, valamint a külpolitikai viszonyokkal is foglalkozik. A Trónbeszéd-re nálunk az országgyűlés két háza külön-külön válaszol.

Testbeszéd

Érzelmeket, lelkiállapotot kifejező gesztusok, mozdulatok együttese.

Jelek és csatornák A testbeszédben a jelek 3 főcsoportját különböztetik meg: a negatív, a bizonytalanságot kifejező és a pozitív jeleket. A negatív jelek nem feltétlenül ellenséges hozzáállást jelentenek, kifejezhetik a félelmet is. Öt csatornából - arc, kar, kéz, láb, testtartás - lehet ezeket a jeleket "fogni".
Tipikus bizonytalanságot kifejező jelek Ha ilyen típusú jelekkel találkozik, óvatosan kell folytatnia a megbeszélést. Általában rejtett akadályokra utalnak ezek a kifejezések:

• Arc: közömbös, elégedetlen, szkeptikus, fölényes, kétkedő, óvatos, ideges
• Kar: keresztbefont, feszes
• Kéz: zárt, majdnem összeszorított, valamilyen tárggyal vagy testrésszel babrál
• Láb: keresztbe rakva, elfordulnak öntől
• Testtartás: eltávolodik öntől

Ilyen helyzetben nyílt és pozitív gesztusokkal kommunikáljon, tegyen fel kérdéseket, hogy több információhoz jusson, empátiával figyeljen a másik félre, és hagyja inkább őt beszélni.

Beszédhiba

Beszédhiba a beszélőszervek nem helyes működéséből, működtetéséből származó hangképzési, kiejtési szabálytalanság, a folyamatos beszédben észlelhető hiba.

A gyakoribb beszédhibák a következők:
a pöszeség: a beszédhangok következetesen helytelen kiejtése;
a dadogás: a beszéd görcsös szaggatottsága, a helyes ritmus felbomlása;
a hadarás: a beszéd ütemének mértéktelen felgyorsulása.
A beszédhibák - kellő időben felismerve - javíthatók. A munkát külön erre a feladatra képzett szakemberek, a logopédus tanárok végzik.

Énekbeszéd

Énekbeszéd különböző neme az olyan éneklési módnak, mely közelebb áll a szóbeszédhez, a szavaláshoz mint az attól függetlenített dallamos énekhez.

Jelbeszéd

Jelbeszéd a gondolatoknak olyan közlési módja, melynél nem a szóhangok, hanem akár a kéz, vagy egyéb tárgyak bizonyos mozgásai szerepelnek. Szorosabb értelemben a gondolatoknak a siketnémák által használt kézmozdulatok által történő kifejezését értjük. Ezen jelbeszéd kétféle, természetes és mesterséges. A természetes jelet minden siketnéma maga készíti a tárgyak s cselekvések feltűnőbb sajátságait utánozva (a madár jele a repülésnek utánzása a két karral); a mesterséges jelbeszédet a siketnéma-tanítók készítették, többnyire elvont fogalmak megjelölése végett. Némely siketnéma-intézetben e kétféle jelek segítségével (francia módszer) művelik ki a siketnémákat s a kézi ábécét is alkalmazva a beszéd tökéletes használatára képesítik.

Ujjbeszéd

Ujjbeszéd süketnémáknál az ábécé egyes betűinek az ujj vagy a kéz mozdulatai által történő jelzése. A régi rómaiak is használták már az Ujjbeszéd-et számoknak kifejezésére. Később a klastromokban, miután a szerzetesi fogadalom néha megkívánta a beszélgetésnek lehető mérséklését, kifejlesztették az érintkezésnek ezt a módját. Nagy jelentőségre csak azután vergődött, hogy de l"Épée abbé először alkalmazta módszeresen a süketnémák tanításánál.

Beszédes

Beszédes vígjátéki tulajdonság; a Beszédes szeret beszélni, azaz közlékeny és a mellett ügyes az előadásban; középen áll a szószaporító, azaz a felesleges szavakkal élő és a hallgatag, vagy fukarszavú közt.
A komikum ott áll be, ha valaki beszélő tehetségével fitogtatja magát, vagy kikerekíti mondatait akkor is, ha sem a hely, sem az idő arra nem alkalmas. A Beszédes még mindig lehet értelmes és jólelkű, míg a csacska már az értelmetlenül és tapintatlanul beszélőt jelzi.

Párbeszéd

Párbeszéd (dialogus), két személynek társalgása, mely különösen egyes irodalmi műfajokban emelkedett kiváló jelentőségre. Alkalmas lévén a fogalmak kifejtésére és kétes kérdések megvilágítására, a régiek (különösen a görögök) a tudományos irodalomban is felhasználták (sokratesi Párbeszéd), mely esetben a Párbeszéd tulajdonkép csupa kérdésből és feleletből áll, melyek egymásból folyván, kifejtik a beszélgetők értelmében rejlő fogalmakat.
A renaissance korában ismét divatba jött a bölcseleti Párbeszéd, amikor aztán rotterdami Erasmus, Hutten Ulrik és Hans Sachs írták. Ha aztán a Párbeszéd a beszélő személyek indító okait elhatározásokban mutatja be, előáll a drámai P. L. Dráma (V. köt. 503. old.).

forrás: Pallas Nagylexikon